Általános képlet
=MOD(workend-workstart,1)-MOD(breakstart-breakend,1)
Összegzés
A munkaidő kiszámításához, figyelembe véve a kivonni kívánt szünetet, használhat a MOD függvényen alapuló képletet. A MOD az éjfélt átlépő kezdési és befejezési idők kezelésére szolgál. A bemutatott példában az F6 képlete a következő:
=MOD(C6-B6,1)-MOD(E6-D6,1)
Magyarázat
Lényegében ez a képlet vonja le a kezdési időt a befejezési időből, hogy órákban kapja meg az időtartamot. Ez mind a munkaidő, mind a szünet kiszámítására szolgál.
MOD(C6-B6,1) // get work time MOD(E6-D6,1) // get break time
Ezután a szünetet kivonják a munkaidőből a "nettó munkaidő" megszerzéséhez.
Ez a képlet a MOD függvény segítségével kezeli azokat az időket, amelyek átlépik a napi határt (éjfél). A MOD 1-es osztóval történő alkalmazásával a pozitív eredmények változatlanok, de a negatív eredményeket (amelyek akkor fordulnak elő, amikor a kezdési idő nagyobb, mint a befejezési idő) a megfelelő időtartam elérése érdekében "megfordítjuk".
További részletekért lásd: Hogyan számíthatjuk ki a kétszeres órák számát
Időtartamok formázása
Olyan esetekben, amikor a számított idő meghaladja a 24 órát, érdemes egyéni formátumot használni, például (h): mm. A szögletes zárójeles szintaxis (h) azt mondja az Excel-nek, hogy 24 óránál hosszabb óraszámot jelenítsen meg. Ha nem használja a zárójeleket, akkor az Excel egyszerűen "átgördül", amikor az időtartam 24 órát ér el (mint egy óra).
Alternatív munkaidő-elrendezés
Az alábbi képernyőkép egy alternatív formátumot mutat be a ledolgozott idő rögzítésére. A munka és a szünet külön naplózása helyett ez a verzió két külön be- és kikapcsolási időt rögzít egyetlen műszakra.
Ennél az elrendezésnél az F5-ben használt képlet a következő:
=MOD(C5-B5,1)+MOD(E5-D5,1)
Ahelyett, hogy kivonnánk a szünetet a munkaidőből, két munkaidőt összesítünk.
