Az "páronkénti emelés" kifejezés az Excelben az "emelés" speciális esetére utal - egy beépített számítási viselkedés, amelynek során azokat a függvényeket, amelyek nem natívan kezelik a tömböket, "felemelik" és egyszer meghívják egy tömb minden értékéhez, és visszatérnek tömb, amely több eredményt tartalmaz.
A páros emelés akkor következik be, amikor két vagy több tömb értékeit páronként kombinálva egy másik tömböt kapunk, amely megtartja a művelet eredményét.
Példa
A bemutatott példa szemlélteti, mi történik, ha az SQRT függvényt így hívja meg:
=SQRT((1;2;3)+(3;7;13))
Az SQRT belsejében két függőleges tömböt adunk hozzá az összeadás szimbólummal együtt. Ezeknek a tömböknek az értékeit páronként kombináljuk, és ennek a műveletnek az eredménye egyetlen tömb, 3 értékkel:
=SQRT((4;9;16))
Az SQRT függvény nem kezeli natívan a tömböket, ezért a függvényt háromszor "emelik" és hívják meg, minden értékhez egyet. A végeredmény egy három értékű tömb:
=(2;3;4)
Több eredmény kezelése
Amikor az emelés egy képletben történik, több eredmény lesz, és ezeket valamilyen módon kezelni kell. Az egyik megközelítés az összes érték visszaadása egy munkalapra egy többcellás tömbképletben. Alternatív megoldásként az eredményt átadhatja egy másik függvénynek, például a SUMPRODUCT-nak:
=SUMPRODUCT(SQRT(C5:C7+E5:E7))
A SUMPRODUCT a tömböket natív módon kezeli, ezért ez a képlet nem igényel vezérlést + shift + enter.
A SUM függvény szintén használható, de ezt CSE-vel kell megadni.
Az Excel "tömbszámítási viselkedéséről" további információt talál Joe McDaid tömbképletekről szóló előadásában.
